A terrorfenyegetettség sajnos már része mindennapjainknak. A veszély megítéléséhez egy civilnek nincs és nem is lehet elegendő információja. A titkosszolgálatok nyilván nagyon sokat tudnak, de valahogy mégsem eleget ahhoz, hogy megakadályozták volna az év során történt tragikus terrorcselekményeket. Ha jól rémlik, nálunk is időzött észrevétlenül egy ideig egy-két rosszfiú.

A finnországi sajnálatos lövöldözés hírével megágyazva nem késlekedett a külügyminisztérium közzétenni: ők külföldön is megvédenek minden magyart.

Klassz.

(Erről valamiért az jutott eszembe, hogy a rajzoljon körbe téged a Doszpot Péter közkeletű mondás mellé lassan odabiggyeszthető az új strófa: védjen meg téged a külügyminisztérium.)

A totálisan jó megvédéshez csupán azt kérik, hogy mindenki regisztráljon a konzuli szolgálat honlapján, és ne csak az országot, hanem a tartózkodási helyül kiválasztott várost is jelölje meg.

Fúrja a srácok oldalát, hogy hol ténfereg az a sok magyar polgár, ahelyett, hogy itthon építené a bármit. Régen is volt ilyen. Dereng, hogy egykoron némely országok is nagyon szerették tudni, merre járnak a polgáraik illetve a hozzájuk érkező vendégek. Magyarországra beérkező "disszidens" rokonaink a 80-as években amint hazajöttek, első útjuk mindig a rendőrségre kellett vezessen. Az oroszokhoz gyakorta munka miatt kiutazó ismerősömet pedig ugyanebben az időszakban fegyveresek kísérgették, ha nem jelentkezett be az utazása minden egyes pontján.

Tehát az, hogy egy hatalom tudni akarja, ki merre jár, nem újkeletű vágy.

Azt már csak én teszem hozzá, a magyar külügyérek ma nyilván roppantmód örülnének annak, ha azt is megmondaná az utazó, miből utazott, miért utazott, mikor jön vissza, és ha nem jön vissza, miért nem...

Sőt. A legjobb lenne, ha mindenki itthon maradna a seggén, akkor lennének csak igazán biztonságban a pógárok.

(És mert piszokul fogy a nemzet, már lassan se pék, se molnár, se szántóvető - de ha nincs éhes száj, nem is kell kenyér, ez a tökéletes nemzetgazdaság...)

Hohohóóóó... ilyen is volt már. Amikor az útlevél színe döntött róla, ki merre mehet és voltak, akik nem mehettek.

Szerintem kár bíbelődni a különféle színű útlevelekkel.

Legyen inkább a kapukon biztonsági zár, félig már úgyis körbe van drótozva a haza: senki nem mehet sehova, oszt' punktum.

Csak a külügy.

Meg az(ok) aki(ke)t most gondolok...

Apukám azt mondaná: én szóltam...