Hallom ám, hogy kaptak a polgárőrök öt kuvaszt. Hogy miért pont a polgárőrök, azt nem tudom, talán azért mert a kuvasz eredendően NEM az a típus, amit például egy épeszű rendőr szívesen vezetgetne pórázon. De jön ám a magyarázat: azt remélik, hogy nemsokára majd a magyar kutyafajtákat ugyanúgy fel fogják tudni sorolni a magyar gyerekek, mint a hét törpét… Öccsééém... Milyen anyagot szívsz, én is kérek! Mit találjunk ki, ami még nem elég nemzeti? Hát baszki, a kutyatartás! Igazuk van! Mit képzelnek ezek a sok angol meg francia buldoggal összepisáltatni a magyar hon drága magyar földjét!

Elgondolkodtam. Egyrészt, szerintem a mai gyerekek már a hét törpét se tudják felsorolni, mert ma már sellőlányok meg robotgonoszok szórakoztatják őket. A hét törpe már ósdi cucc.

Másrészt, ahhoz, hogy a magyar kutyafajták újra közkedveltek lehessenek, ahhoz vissza kéne forgatni az idő kerekét. Persze értem én, hogy a feudalizmust vizionáló urambátyáinknak ez nagyon bejönne és szorgosan munkálkodnak rajta… De azért gondolkodni még talán lehetne! A magyar kutyák azért olyanok amilyenek, mert eleink halász-vadász, meg földművelő-állattartó életmódot éltek. Ahhoz az életmódhoz fejlesztették ki a magyar kutyafajtákat, név szerint ezeket: erdélyi kopó, komondor, kuvasz, magyar agár, mudi, puli, pumi és rövidszőrű magyar vizsla.

Ezekkel a kutyákkal rohadt nehéz városi körülmények között boldogulni. Látunk azért ostoba divathullámokat, amikor a vizslák teret hódítanak, aztán szépen meg is bolondulnak a mozgásszegény városi életmódban: nem loholhatnak napi 15-20 kilométert, és nem szagolhatnak vadat. A puli és a mudi nyájterelésre való. A komondor és a kuvasz pedig a tanyavilág hatalmas területeit őrizte a gazemberektől. Gazemberek persze most is akadnak szép számban, de azok ellen nem elég a kutya... Az erdélyi kopó, éppen úgy mint a vizslák, vadászatra valók, nem pedig ölebnek.  A mai urak pedig már nem agárversenyeken hintik a port a szívük hölgye szemébe, hanem Ibizán....

Elképzelem, amint Micike letipeg a másodikról, kistáskájában a hóna alatt egy komondor… Vagy hogy minden második erkélyről a kistermetű öleb helyett hatalmas kuvasz ordítana lefelé. Aha… Alig várom.

A kutya fontos társállat. Ugyanakkor mivel az emberek életmódja az elmúlt pár évszázadban némileg megváltozott, hiába ácsingózunk a magyar kutyafajták térhódítása felé. Vagyis én szívesen tartanék pulit, de akkor kérek hozzá egy pár hektáros birtokot is, amelyen gazdálkodhatok és ahol lesz dolga egy ilyen terelőkutyának.Ja, hogy fogalmam sincs a földművelésről meg az állattartásról? Majdcsak megtanulom pár év alatt azt, ami egykor nemzedékeken át apáról-fiúra öröklődő tudás volt! Lehet, hogy a jövőre megszűnő OKJ-s képzések helyett nemzeti agrártalpalókat indítanak majd?

Félre a tréfát. A szándék még akár érthető is lenne: magyar gazdának magyar kutyát! De könyörgöm… A kutyaválasztás tényleg nem nemzeti alapon dől el. Hát tehetünk mi, kutyabarátok arról, hogy az ősi magyar kutyafajták nem a mai városi életmódhoz valók? Vagy álljunk neki a vizslából rövidlábút tenyészteni? Kicsit sárga, kicsit savanyú - de a mienk! Nekem van egy sokkal jobb ötletem! Ne kutyát tartson a magyar! Hanem hollót! Minden erkélyen kalitkában ott lenne az egykoron királyi madár, az lenne ám a menő! És ha lesznek királyi madarak, előbb-utóbb csak lesz újra királyság is! És akkor már csak dukál egy koronázási ünnepség is…

Addig is, bizonyára a sok lihegő kap majd pármilliónyi támogatást a Nemzeti Kutyatermesztési Biztosságtól, hogy újra magyar kutyák ugatása verje fel a magyar határt, ne pedig holmi migráns-kutyabőrre kelljen majd készíteni azt a bizonyos nemesi igazolványt... Édes istenem....

Apukám azt mondaná stílszerűen: ezek olyan sötétek, mint a frissen szántott föld.