Egyszer volt egy nagy csoda,
Neve: birka-iskola.
Ki nem szólt, csak bégetett,
Az kapott dicséretet.

Ki oda se ballagott,
Még jutalmat is kapott,
Így hát egy se ment oda,
Meg is szűnt a iskola.

Weöres Sándor versét az én korosztályom sokszor hallhatta Halász Judit csengő hangján.

Sose gondoltuk volna, hogy egyszer majd ez a kedves gyermekvers fogja jellemezni a magyar oktatáspolitikát. Az egyszer majd elérkezett. A PISA teszt megmutatta, hogy az oktatás színvonala langymeleg pisa. Kultúrállamokban feleekkora ciki miatt is lemondana az oktatásért felelős miniszter. Nálunk viszont büszkén dagonyáznak az eredménytelenségben, ennek az oktatási államtitkár hangot is adott az udvari szócsőben (MI): „azon a folyamaton, amit elkezdtünk, a PISA lényegében nem fog változtatni” (http://magyaridok.hu/belfold/palkovics-nem-a-pisa-miatt-tanulunk-az-iskolaban-1257223/) Sőt, még az is kiderült: nem érte sokként a kormányt a PISA teszt eredménye.

Álljunk meg csendben, történelmi pillanatokat élhetünk meg: VÉGRE IGAZAT MONDTAK! Persze, hogy nem érte őket sokként, és persze, hogy nem változtatnak, HISZEN EZT AKARTÁK!

Gondoljuk csak végig. Kinek jó, ha a polgár tud számolni? A végén még kimatekozza, hogy mekkora a lyuk a költségvetés zsebén, amin átcsorog a lé más, feneketlen zsebekbe. Ki a fenének jó, ha a polgár ismeri a történelmet? Még a végén párhuzamot vélne felfedezni korábbi korok és a jelen szégyenteljes politikai manőverei közt. Az se volna jó, ha biológiából jobbak lennének, mert a végén még a beste népség meggyógyítaná magát és hiába az egészségügy lerohasztása, csak növekedne az ingyenélő nyugdíjas korosztály. Hogy győzné a posta, ha nem csökkenne az utalványra érettek száma? A zenei oktatás Kodály népének minek? Még meghallaná a nép, az istenadta, hogy hamis dallamokat bazseválnak a fülébe.

Ne legyünk idealisták, a hatalomnak bárhol és bármikor maga felé hajlott, hajlik és fog hajlani a keze. Csak az nem mindegy, mennyiből mennyi marad az alattvalóknak. És hogy mindezt milyen körítéssel tálalják. Vannak országok, ahol az a játékszabály, ha lebuktál, hogy csalsz, nem játszol tovább.

Vannak viszont helyek, ahol örökélettel jaszkariznak a pályán.

Mert a birkák csak bégetnek. Vagy már azt se.

Apukám azt mondaná: minek a parasztnak csokoládé?