Szinte hallom az ötletrohamoló kampánystábot:

Oda kéne pöckölni valamit a nyuggerekhez karácsonyra.... mitismitis... Pénz nincs... Papír van! Legyen jó kis ropogós utalvány! Úgyis megszűnik a cafeteria egy csomó munkahelyen a bérminimum miatt, legalább nem kell a kukába dobni! És még visszacsorog a százalék is a beváltáskor, nyomjuk csak! Mennyit? Ezer? Az snassz, legyen egy tizes! De ne már, hogy ennyi pénzt csak úgy ingyen... Legyenek olyan hálásak, aztán nekünk ikszeljenek ám!

Miiiiiiiiiiiiiii? A postás nem mondja el minden nénikének, hogy "Most tessék velem szépen azt mondani, isten áldja a Nemzet Jótevőjét, áldás békesség karácsonyra!"??? Hát a posta nem nemzeti? Ja, hogy csak magyar... Bakker.... Ne felejtsük el átnevezni jövőre!

Akkor vigye a hivatalnok slepp! Úgyis csak ott ülnek naphosszat jó pénzért! Hogy hideg van? Persze, hiszen tél van! Mikor lenne karácsony, ha nem télen?! Vegyenek kesztyűt, sálat, sapkát, hócipőt! Miért lenne tele a hócipőjük? Van állásuk nem?

2,8 millió nyugger, és 3 hét karácsonyig, akkor az annyi mint...

30 ezren menjenek, akkor csak végeznek! Hát szedjék a lábukat, az istenit!

Na, és a hüjéknek mit mondjunk, miért nem a postás viszi, aki amúgy is megy a nyugdíjjal, meg a levelekkel? Ezaz... Mondjuk azt, hogy mi vigyázunk az ország pénzére (höhö) és drága a posta! Mi van? Ja... Persze, de a konzultáció minden pénzt megért!

Mi van? Félnek a csajok, mert kevesebbért is bicskáztak már, mint ennyi sok utalvány? Hát menjen velük biztonsági őr! A pardonos fiúk ráérnek most nem?

A kampány fedőneve: ezt is megkajálják!

Apukám azt mondaná...