Nem vagyok közgazdász. De a józan paraszti ész azt mondja, ha a nemzeti valuta mellett mindenféle papírfecnik másod- és harmadpiaca dübörög egy országban, annak előbb-utóbb valaki megfizeti az árát. A jelenség, amit karácsony előtt tapasztaltam a piros-kék bevásárlóközpontban, több mint érdekes.

Advent harmadik hétvége, este 9 óra, a 30 kasszából 5 üzemelt - a sorok a második keresztútig tekeregtek. A pénztárosok olyan fáradtan blokkoltak, hogy meg lehetett volna operálni őket munka közben. Előttem állt sorba két 'kebabos' árubeszerző fiatalember, akik 88 ezer forint értékben toltak ki 4 bevásárlókocsiban lisztet, tejet, olajat, miegymást. Úgy emlékszem, néhány évvel ezelőtt még ki volt írva a piros-kékben, hogy kereskedelmi mennyiséget nem szolgálnak ki. Szemlátomást már mindegy ki viszi, csak vigye.

Ami viszont nekem nagyon nem lenne mindegy a helyükben, hogy a két kebabos fiatalember összegumizott Erzsébet utalványokkal fizette ki a 88 ezer forintot. Az utalványok beváltóhelyi jutaléka 5%. Ez azt jelenti, hogy csak ezen a 88 ezer forintos vásárláson 4400 Ft-ot buktak a piros-kékek. Ráadásul, a fiatalemberek nagy valószínűséggel nem cafeteriában kapták a sok-sok utalványt. Hanem kebabért fizetett vele az éhes magyar munkavállaló. A srácok - okosan - úgy úszták meg a beváltási jutalékból eredő veszteséget, hogy az ételalapanyagok beszerzésekor áttolták a bevásárlóközpontnak. Érthetetlen volt számomra, miért olyan jófejek, hogy szó nélkül benyelik az utalvány beváltási díját. Rákérdeztem az egyik elcsípett piros-kék munkatársnál, aki erre vállat vont, és azt mondta: "Ha a vezetőket nem érdekli, engem se." Ez az! Íme, az újító szemlélet, a nyitottság és a felelős gondolkodás vállalati kultúrája! Tényleg megdöbbentem, mert korábban volt kapcsolatom az anyacéghez és a nemzetközi Mission és Vision egészen európai szemléletet tükrözött. Ez a (bocsánat) leszaromság, amit most ezen az egyetlen estén több ponton is tapasztaltam, nagyon gáz.

Szeretem érteni a dolgokat. Sorban állás közben bőven volt időm agyalni, meg el is szundikáltam a bevásárlókocsira támaszkodva... Elmesélem nektek, miket álmodtam, vajon mi lehet a jó abban, hogy ekkora plusz költségért is inkább belemennek a papírfecnik nagybani piacolásába. A megálmodott lehetőségek többsége nyilván hülyeség, tehát vegyétek úgy, hogy csak reszelgetem a körmömet és összevissza beszélek, mint az a bizonyos nyuszika a viccben.

- Vajon a mindig síró nagyvállalatnak még akkor is marad elég haszna a termékeken, ha a sokféle adó mellett még az utalványos 5% jutalék is őket terheli?

- Vagy létezik esetleg valahol, valakinél egy olyan nyilvántartás, amiben azt lajstromozzák, melyik cég mennyi Erzsébet-utalványt fogadott el a derék magyar polgároktól, ergo mennyivel növelte a beváltási jutalék bizniszt? És aki sokat, az sok-sok vállveregetést érdemel cserében?

- Esetleg a saját dolgozóik cafeteria juttatását okosba meg lehet oldani ezekkel az ide-oda vándorló papírfecnikkel? Az eladott sajátmárkás termékekből így közvetetten alakulhat át dolgozói juttatás? Az önnön farkába harapó kígyó pedig az, amikor a kebabos fiúktól átvett nagy mennyiségű utalvány átkerül a dolgozókhoz, majd azok esznek egy jó kebabot a srácoknál, aki aztán újra ezen vásárolnak be, majd az utalványt ismét megkapják a dolgozók, és így tovább... Mi a fenének ide pénz? Az egész rendszer remekül elketyegne utalványokkal is...? Volt már persze valami hasonló, de más okokból kifolyólag, azt asszem jegyrendszernek hívták.

- Vagy már annyira apatikusak a vezetők, hogy baromira nem érdekli őket a kesze-kusza pénzügyi rendszer bénító csomóinak bogozgatása? Hanem inkább boldogan megfizetik az egyéb járulékok és százalékok mellett ezt a plusz 5 százalékot is?

A baj csak annyi, hogy ezeket a mindenféle százalékokat a végén nem ők, hanem (vagy így, vagy úgy) MI FIZETJÜK meg!

Amikor a boldog polgár örömmel fizet az ilyen-olyan utalványával, mert őt milyen jól megbecsülik a béren kívüli juttatással, nyugodtan csapjon a nagyker árrés, kisker árrés, áfa, satöbbi mellé összesen 7 százalékot, ami tisztán az utalványos cégek haszna ezen az egész bulin.

És ha ez megvan, akkor máris meg lehet saccolni, hogy egy százforintos termék ára valójában hány forint lenne.

Apukám azt mondaná: 

Száz forintnak ötven lenne a fele, de a felét ellopják még annak is.