Aki becsületes, az lúzer?
Büszke voltam szüleimtől szerzett örökségemre: a becsületességemre.
Baszhatom. A hajamra kenhetem.
A mai világban becsületesnek lenni egyenértékű a lúzerséggel. Hiába nézhetek bátran minden reggel a tükörbe, ha egyre inkább nincs kedvem visszamosolyogni önmagamra. Maximum kiröhögöm a képmásom eredetijét, hogy micsoda egy élhetetlen spiné vagyok.
Szomorú, de úgy tűnik, az érvényesüléshez szükséges egyik legfontosabb készség a becstelenség. A becstelenség, melynek minősége meghatározza az előmenetel mértékét: az egyszerű, szinte már mindenkinek kötelező képmutatástól egészen a köztörvényes fokig terjed. Az egyetértő bólogatást még csupán biztos fizetéssel hálálja meg a közeg. A tevőleges disznóságot még nem ...